Tagjaink

A danosok magukról – fokozatok szerint

 

Kárpáti Gábor Csaba
5. dan, MNAD
4. dan, Aikikai
dojo-vezető

Az Aikidóval 1992-ben, már egyetemistaként találkoztam, de azt megelőzően, általános iskolás koromban 2 évig judóztam és 2 évig (kyokushin) karatéztam. Gimnáziumi éveimre már csak a foci és a zenehallgatás maradt. Aikidós “pályafutásom” közben egy évig tanultam kempót is, majd Szabó András kenshintől úgy 9 év alatt a kardvívás alapjait sajátítottam el.
Az Aikidót a BME-n kezdtem Makó Ferenc (4. dan) és Vass Zoltán (4. dan) irányítása alatt. Később, mikor a közös edzéseik szétváltak, Makó Ferinél maradtam, de ellátogattam Molnár János (5. dan) edzéseire is.
Az Aikido a kezdetektől fogva mély nyomot hagyott bennem. Talán ennek köszönhető, hogy 7 éves fennállása alatt az Aikido Magazin felelős szerkesztője voltam, illetve megalapítottam a Szenzár Kiadót, ami eleinte kizárólag Aikidóval és japán harci szellemmel kapcsolatos könyveket adott ki.
1997-ben hoztam létre a Misogi Aiki Dojót, később ezzel párhuzamosan a Hikari Dojót, ahol iaidó edzéseket tartottam (a család és a vidékre költözés miatt azóta abbahagytam az iaidót).
1998-99-ben (BME-s társaimmal) elvégeztem az Aikido-edzői tanfolyamot.
Az Aikido gyakorlása és tanítása során fontosnak tartom a tudatosságot és a hatékonyságot, és úgy gondolom, hogy az Aikido lényege (az Aiki) nem a kötött formákban, hanem azok mögött rejlik. Ezt még nem sikerült megtalálnom, bár úgy érzem, az évek során valamivel közelebb kerültem hozzá. Lényegresnek tartom azt is, hogy az Aikidót ne csak az edzőteremben gyakoroljuk, hanem jelenjen meg a mindennapi életünkben is: pl. környezettudatosságunkban, természetszeretetünkben, világnézetünkben.
És amit még meg szoktak kérdezni: mind a 4 dan-vizsgámat Tamura sensei előtt tettem, Budapesten.
“Civilben” nős vagyok, 3 kópé fiú apja – családommal a Velencei-tó mellett élünk. Az Aikido mellett komolyan foglalkozom asztrológiával, érdekelnek az ősi kultúrák és a magyar hagyomány, szeretem a természetet, a jófajta vörösbort és a heavy metal számos vállfaját.

 

Becze Zsolt
4. dan, Aikikai
dojo-vezető helyettes

Kisgyerekkorom óta sportolok, 10 évig versenyszerűen síztem. A természetes mozgás iránti igényem folyamatos, ezért különféle sportokat gyakoroltam.
Az egyetem elvégzését követően 1995-től 1997-ig jógát tanultam, majd 1997 őszén egy barátom javaslatára csatlakoztam Kárpáti Gábor Csaba frissen indult dojójához. Az elmúlt több, mint 15 évben rendszeresen gyakoroltam és szükség szerint oktattam a kezdőket.
2002-2003-ban elvégeztem az Aikido-oktatói tanfolyamot.
Az Aikido tanulása számomra egy folyamat, amely során egyre közelebb kerülök önmagamhoz. Az alapelvek gyakorlását a dojón kívül a hétköznapokban, munkám során is igyekszem alkalmazni.
Lányommal és fiammal valamint párommal a Zsámbéki-medence egy kis településén lakunk a természet közelségében. Szabadidőmet kertészkedéssel, kirándulásokkal és barátaim körében töltöm. Igyekszem olyan rendezvények szervezésében részt venni, amely során az emberek közelebb kerülnek egymáshoz és a természethez.

f

Kiss Károly
4. dan, Aikikai

f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f
f

Mondik Attila
4. dan, Aikikai

Életem egy mozgásszegény korszakában, 2001-ben elhatároztam, hogy kipróbálok valami harcművészetet, mivel vonzott azok misztikussága, s mert úgy gondoltam, hogy az edzések segítenek karban tartani a testem.
Az Aikidóra véletlenül esett a választásom, de már az első edzés után tudtam, hogy ez a választás nagyon szerencsés volt. Azóta is töretlen élvezettel járok az edzésekre, s az Aikido az életem mindennapi részévé vált: kardkézzel nyitom a lengőajtókat, s a barátaim már igencsak megelégelték azt, hogy néha ikkyókat, s egyéb aikidós technikákat szoktam rajtuk bemutatni.

f

f

f

f

f

f

Nagy Gyula
3. dan, Aikikai

Egy kedves barátom invitálására látogattam el 1997-ben az Oktogonnál lévő dojóba, hogy megtekintsek egy Aikido edzést. Úgy képzeltem, hogy leülök majd egy sarokba és végignézem, azt ugyanis tudtam, hogy az edzés mit jelent, de hogy az Aikido mit, arról fogalmam sem volt. Végül úgy alakult, hogy edzésruhát vittem és a szemlélődés helyett, aktív résztvevő lettem. Olyan dologra találtam rá, amit nem is kerestem, vagy talán az Aikido talált rám, nem tudom. Ennek már több, mint tizenöt éve, és azóta is az akkor alakult Misogi Aiki Dojo tagja vagyok. Az eltelt idő alatt sok tapasztalatot szereztem és természetesen sokkal többet tudok az Aikidóról ma, mint a kezdetekkor.
A kezdők oktatása során fontosnak tartom az alapok elsajátítását, a helyes tartás, a stabilitás, az egyensúly, a központ megtalálását és az alapmozdulatok precíz végrehajtását, ezek hiányában a további építkezés ingoványos talajra történik. Az Aikido egy érzés, mely minden gyakorlóban kialakul, miután megtapasztaljuk ennek nagyszerűségét. Mindez adódik az Aikido mozdulatainak természetességéből, harmonikusságából, technikai változatosságából és mélyen gyökerező szellemiségéből. Saotome sensei egyik beszélgetésünkkor azt mondta: “Az Aikido a tenger, és én egy hal vagyok benne.” Bevallom, én ezt még nem érzem, de azt biztosan tudom, hogy azt Aikido egy olyan tükör, mely mindig hiteles képet mutat, még akkor is, ha olykor mást szeretnénk látni benne.

 

Czoch András
3. dan, Aikikai

1996. ban kezdtem el a budóval foglalkozni, vagyis inkább ju-jitsut gyakorolni Nagymaroson Szépvölgyi Géza vezetésével. Ez idő alatt eljártam karate edzésekre is, de ez nem fogott meg. Majd a nagymarosi ju-jitsu dojónak nagy fordulata miatt (megszűntek az edzések egy időre) elkezdtem keresgélni, hogy hova tovább.
Így találtam rá a Misogi Dojóra a Spartacusban 1999. őszén.
2000-ben Gábor vezetésével csatlakoztam a Hikari Dojóhoz, ahol kardforgatást tanultam.
Jelenleg csak Aikido edzésekre járok.
“Civilben” boldog apa vagyok! 2006 szeptemberében született meg első gyermekem, Levente, majd őt követte Dani és Botond is.

f

f

f

 

Koczkás József
3. dan, Aikikai

Pályafutásomat gyerekként 8 év focival kezdtem. Itt kialakult a mozgás iránti vágyam, és megszoktam a rendszeres edzésre járást. Ezután 2 évet boxoltam, majd 1992-ben egy testőriskola révén megismerkedtem a judóval és a Jeet Kun Dóval. Itt hallottam először az Aikidórol. Hosszú szünet után, mozgáshiányomat próbálva kielégíteni, érdeklődni kezdtem az Aikido iránt. 1998 elején, egy szerencsés véletlen folytán, rátaláltam jelenlegi dojómra. Itt jó közösség mellett megismerkedtem az Aikidóval és annak szellemi oldalával, amely a hétköznapjaimat is új irányba terelte. Az Aikido által vezérelve reikit, arolót és szellemgyógyászatot tanultam. Jelenleg tovább tanulom és gyakorlom az Aikidót, utamat keresvén.

f

f

f

f

f

f

Stoia Csaba
3. dan, Aikikai

1997-ben kezdtem el Veszprémben az egyetemi éveim elején Aikido edzésekre járni Ritteródesz Adriánhoz, minden harcművészeti előképzettség nélkül (egy rövid kick-box időszakot leszámítva).
Először az a gondolat fogott meg, hogy az Aikido a támadó energiáját használja fel a védekezésre, de hamarosan rájöttem, hogy ez a harcművészet ennél sokkal több. Később, még az egyetemi éveim alatt elkezdtem az iaidót is gyakorolni a Hikari Dojóban, ahol is megismerkedtem Kárpáti Gáborral. Az egyetemi befejeztével hazaköltöztem Budapestre, és azóta a Misogi Dojóba járok Aikido edzésekre – az iaidót azóta már abbahagytam.
Nagyon hamar nem csak edzésként és önvédelemként tekintettem az Aikidóra, hanem egyszerűen az életem részévé vált a gyakorlása. Számomra az élet egésze benne rejlik a születéstől kezdve a küzdésen és az örömökön át az elmúlásig.

f

f

f

Tóth Zoltán
3. dan, Aikikai

Másfél év karatéval való ismerkedés után 1996-ban kezdtem el aikidózni Miskolcon Csáki István (MKDE) edzésein. A főiskola elvégzése után Győrben Tóth Istvánnál (MASZ) folytattam. A nála eltöltött nyolc év jelenti számomra azt az alapot, amire építhetek. 2007 őszétől Grazban edzettem, olyan kiváló aikidokák dodzsójában, mint  Günther Steger vagy Frank Koren-Wilheimer. Ott naponta láttam, hogy az Aikido „működhet”, de ehhez fegyelem, magas szintű koncentráció, és harcos hozzáállás szükséges. A kinti nagyszerű edzések és emberek nagyon mély benyomást tettek rám.
2009 elején Budapestre kerültem, és Rege révén a Misogi Aiki Dojo tagja lettem.
Az Aikido fontos része életemnek, de mellette azért belekóstolok más harcművészetekbe is. Az ott tapasztaltakat hasznosnak tartom az Aikidóban való fejlődésben is.
Újabb „hobbim” az ismerőseim zöld tanokkal való őrületbe kergetése. Talán ez nem is annyira idegen az Aikidótól:
„Egy olyan korszakhoz érkeztünk, amikor például a háborúk és gazdasági problémák nem oldódnak meg ország vagy régió szinten. Úgy kell gondolni a világra, mint egy családra és a bolygónkra, mint a házunkra.”  – Tamura Nobuyoshi

 

Borhy LászlóBorhy László
2. dan, Aikikai

Hosszú volt az utam az Aikidóhoz. Tizenhat évesen kezdtem karatézni, kipróbálva a shotokan, all style, kyokushinkai és shito ryu irányzatokat egyaránt, és ha huszonkilenc év után nem éreztem volna azt, hogy edzőnk egyre fásultabban tartja a mind unalmasabb edzéseket, valószínűleg még sokáig kitartottam volna mellette. Bár láttam már korábban Aikido-edzéseket, történetesen éppen a Misogi Aiki Dojóban, és lenyűgözőnek találtam azokat, akkoriban biztos voltam abban, hogy én ezt nem csinálnám. Amikor azonban egyik pillanatról a másikra úgy döntöttem, hogy abbahagyom a karatét, elhatároztam, hogy valami egészen újba fogok, hirtelen bevillant az Aikido. Ekkor a „biztos vevő” szemével újra végignéztem egy edzést, történetesen éppen a Misogi Aiki Dojóban: szerencsére egymás mellett láttam a kezdőket és a haladókat, azt a két szintet, ahol egyrészt nekem is el kell indulnom, másrészt pedig azt is, ahova el kell jutnom. Miután az első edzéseken kiderült, hogy lassú, hosszú és kitartó tanulásra kell berendezkednem, s hogy az első eredmények is csak évek múltán fognak jelentkezni, úgy éreztem, itt a helyem. A folyamatos tanulás-fejlődés megvalósítása mellett az Aikido számomra elsősorban annak a képességnek az elsajátítását jelenti, hogy tudjak és merjek magamnak újabb és újabb célokat kitűzni, a gyakorlás különböző keretei (edzések, övvizsgák, hétvégi kurzusok, tavaszi, nyári és őszi edzőtáborok, télen pedig a Daikan Keiko) révén pedig el is érjem azokat. Vonatkozik ez magára az Aikidóra csakúgy, mint a szakmai és a magánéletre is. Továbbá az Aikido nemcsak, hogy rámutat hibáinkra és gyengeségeinkre, de megmutatja az azok kijavításához, kiküszöböléséhez vezető Utat is. Csak rajtunk múlik, hogy rá merünk-e lépni, szembe merünk-e nézni önmagunkkal. Mindenkinek, aki fontolgatja az Aikido elkezdését, saját tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy ha érlelődik benne a gondolat, életkortól és előzetes harcművészeti tapasztalattól függetlenül, ne halogassa, vágjon bele, nem bánja meg – minden Aikido nélkül töltött nap elvesztegetett idő!

 

ff

Fehér Gábor
2. dan, Aikikai

 

Földi Zoltán
2. dan, Aikikai

Mindig is vonzottak a küzdősportok. Egy barátommal, nyaralás alatt a Balaton partján futottunk, amikor mindez szóba került. „Te figyelj – mondta -, ismerek egy embert, akivel együtt iaidózom. Vezet egy aikido dojót, nézd meg, hátha tetszik.” Fogalmam sem volt arról, mi is az az aikido. De megnéztem, és tíz év versenyszerűen űzött maratoni futás után elkezdtem aikidozni is. Azóta a futás kissé hátrébb szorult, viszont az aikido szerves részévé vált az életemnek. Az aikidóban megtaláltam mindazt, ami előtte hiányzott. Nem csak fizikailag, hanem szellemileg és érzelmileg is alapot ad a mindennapokhoz. De mindezek mellé egy közösséget is kaptam, ahol olyan emberi értékek vannak jelen, amelyekből világunk ma nagy hiányt szenved
f

f

f

 

Géczi Szabolcs
2. dan, Aikikai

 

f
f

f

f

f

f

f

f
f
f
f

f

Kriván Andrea Gyopárka
2. dan, Aikikai

1996 nyarán, 11éves koromban találkoztam először az Aikidóval, egy természetvédelmi táborban tartott bemutató keretében. Megtetszett a mozgás és az ívek, így egy évig Jenes Ákos keze alatt tanulgattunk gurulni öcsémmel és néhány osztálytársammal a lakásunk előtti kertben.
Komolyabban 1998 telén kezdtem neki az Aikido gyakorlásának. Kezdetben Újvári Józsihoz, később pedig Víg Évához jártam a Szamurájtörp csoportba. Éva Lovag utcai dojójának megszűnése után vezetett utam Gáborhoz a Misogi Dojóba.
Az Aikido iránti lelkesedésem azóta is töretlen. S hogy az idő gyorsan telik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az eltelt évek alatt egyetemistává nőtte ki magát a Dojo egykori legkisebbje, akit – ha nem is kézenfogva, de – Anyukája kísért minden edzésre. Legalábbis egy ideig… 🙂
Jelenleg ideiglenesen nem járok Aikido edzésre, mert gyakorló kismama vagyok 🙂

f

f

f

 

Molnár Gábor
2. dan, Aikikai

f

 

Papp Rege Sugárka
2. dan, Aikikai

Elsős egyetemistaként, 1998-ban jártam először Aikido edzésen, ahova az egyik barátom rángatott el, mert kis dojójuk a csekély érdeklődés miatt megszűnőben volt. Úgy vélte, öröm lenne személyemmel növelni a tagszámot. Mire rábeszélt arra, hogy ne csak látogatóként legyek jelen, hanem aikidókaként is, megszűnt az a dojo és meglepetésünkre ugyanazon a helyen és ugyanabban az időpontban éppen Kárpáti Gábor tartott Aikido edzéseket. Hát csatlakoztunk.
Az évek folyamán voltak időszakok, amikor a harcművészet háttérbe szorult, de néhány éve egyre fontosabb szerepet tölt be életemben. Ennek köszönhetően négy évet jártam az Aikido mellett ju-jitsura is.

f

f

f

f

f

Sándor Ildikó
2. dan, Aikikai

Az Aikidót utolsó veszprémi egyetemi évem alatt kezdtem el egészen véletlenül, mindenféle harcművészetben vagy küzdősportban szerzett tapasztalat nélkül, Ritteródesz Adrián felügyelete és támogatása mellett. A dojóban tapasztalt jó légkör és a felszabadult sok szabadidőm miatt minden lehetőséget kihasználtam, hogy részt vehessek az edzéseken.
Amikor Veszprémet Budapesttel váltottam fel, elsőként a Misogi Dojo edzéseit látogattam meg (persze úgy, hogy előtte a dojo jó híre már hozzám is eljutott), és ahova azóta is örömmel járok le edzeni.
Úgy gondolom, hogy az Aikido gyakorlásával mindenki, aki elég nyitott az új dolgokra, életkortól és nemtől függetlenül, megtalálhatja a segítséget saját céljainak eléréséhez. Magam részéről elsődleges célom a mozgásigényem csillapítása volt, de a később jelentkező spirituális kíváncsiságom kielégítése is egyre fontosabbá vált, amikhez az Aikido gyakorlása nagyon jó lehetőséget, iránymutatásokat kínál.

n

n

Visky Balázs
2. dan, Aikikai

f

f

f

f

f

f

f

 

f

f

f

 

Balla Bea
1. dan

 

Gaál Oszkár
1. dan, Aikikai

f

f

f

f

f

f

f

f

f

f

 

Holod Jevgenyij
1. dan, Aikikai

 
f
f
f
f
f
f
f
f
f

f

f

f

f

Lakat Róbert
1. dan, Aikikai

f

f

f

f

f

f

f

f

f

f

f

f

 

Vuts József
1. dan, Aikikai

2000-ben kezdtem el aikidózni, akkor, amikor felkerültem vidékről Budapestre, hogy belevágjak az egyetembe. Azóta elég sok idő eltelt, de még mindig ugyanolyan lelkes vagyok, mint az elején.
Az utóbbi években egyre jobban elkezdett érdekelni a hatékonyság, ezért kezdtem el ju-jutsura járni. Szerencsére mostanában a dojónkban is lehetőség nyílt egy kicsit “konkrétabb” technikák gyakorlására: boxleckéket lehet venni. Így lehet ötvözni a lágy és a keményebb mozgásokat, meg lehet keresni a közös pontokat.
Azt hiszem, más harcművészetek megismerése segít kialakítani egy olyan képet, ami közelebb visz az Aikido megértéséhez.

 

 

 

n

Ez a weboldal sütiket használ. Az uniós törvények értelmében kérlek, hogy engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt. További információ

Az uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsi, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás

Aikido edzés Budán, kezdő és haladó szinten – Misogi Aiki Dojo – Aikido hiteles forrásból