Tagjaink

Aikido edzés Budán, kezdő és haladó szinten – Misogi Aiki Dojo

A danosok magukról – fokozatok szerint

Kárpáti Gábor Csaba
5. dan, MNAD
5. dan, Aikikai
Dojo alapító

Az Aikidóval 1992-ben, már egyetemistaként találkoztam, de azt megelőzően, általános iskolás koromban 2 évig judóztam és 2 évig (kyokushin) karatéztam. Gimnáziumi éveimre már csak a foci és a zenehallgatás maradt. Aikidós “pályafutásom” közben egy évig tanultam kempót is, majd Szabó András kenshintől úgy 9 év alatt a kardvívás alapjait sajátítottam el.
Az Aikidót a BME-n kezdtem Makó Ferenc (4. dan) és Vass Zoltán (4. dan) irányítása alatt. Később, mikor a közös edzéseik szétváltak, Makó Ferinél maradtam, de ellátogattam Molnár János (5. dan) edzéseire is.
Az Aikido a kezdetektől fogva mély nyomot hagyott bennem. Talán ennek köszönhető, hogy 7 éves fennállása alatt az Aikido Magazin felelős szerkesztője voltam, illetve megalapítottam a Szenzár Kiadót, ami eleinte kizárólag Aikidóval és japán harci szellemmel kapcsolatos könyveket adott ki.
1997-ben hoztam létre a Misogi Aiki Dojót, később ezzel párhuzamosan a Hikari Dojót, ahol iaidó edzéseket tartottam (a család és a vidékre költözés miatt azóta abbahagytam az iaidót).
1998-99-ben (BME-s társaimmal) elvégeztem az Aikido-edzői tanfolyamot.
Az Aikido gyakorlása és tanítása során fontosnak tartom a tudatosságot és a hatékonyságot, és úgy gondolom, hogy az Aikido lényege (az Aiki) nem a kötött formákban, hanem azok mögött rejlik. Ezt még nem sikerült megtalálnom, bár úgy érzem, az évek során valamivel közelebb kerültem hozzá. Lényegresnek tartom azt is, hogy az Aikidót ne csak az edzőteremben gyakoroljuk, hanem jelenjen meg a mindennapi életünkben is: pl. környezettudatosságunkban, természetszeretetünkben, világnézetünkben.
És amit még meg szoktak kérdezni: mind a 4 dan-vizsgámat Tamura sensei előtt tettem, Budapesten.
“Civilben” nős vagyok, 3 kópé fiú apja – családommal a Velencei-tó mellett élünk. Az Aikido mellett komolyan foglalkozom asztrológiával, érdekelnek az ősi kultúrák és a magyar hagyomány, szeretem a természetet, a jófajta vörösbort és a heavy metal számos vállfaját.

Becze Zsolt
4. dan, Aikikai
MABE elnök, dojo-vezető

Kisgyerekkorom óta sportolok, 10 évig versenyszerűen síztem. A természetes mozgás iránti igényem folyamatos, ezért különféle sportokat gyakoroltam.
Az egyetem elvégzését követően 1995-től 1997-ig jógát tanultam, majd 1997 őszén egy barátom javaslatára csatlakoztam Kárpáti Gábor Csaba frissen indult dojójához. Az elmúlt több, mint 15 évben rendszeresen gyakoroltam és szükség szerint oktattam a kezdőket.
2002-2003-ban elvégeztem az Aikido-oktatói tanfolyamot.
Az Aikido tanulása számomra egy folyamat, amely során egyre közelebb kerülök önmagamhoz. Az alapelvek gyakorlását a dojón kívül a hétköznapokban, munkám során is igyekszem alkalmazni.
Lányommal és fiammal valamint párommal a Zsámbéki-medence egy kis településén lakunk a természet közelségében. Szabadidőmet kertészkedéssel, kirándulásokkal és barátaim körében töltöm. Igyekszem olyan rendezvények szervezésében részt venni, amely során az emberek közelebb kerülnek egymáshoz és a természethez.

f

Mondik Attila
4. dan, Aikikai
dojo-vezető helyettes

Életem egy mozgásszegény korszakában, 2001-ben elhatároztam, hogy kipróbálok valami harcművészetet, mivel vonzott azok misztikussága, s mert úgy gondoltam, hogy az edzések segítenek karban tartani a testem.
Az Aikidóra véletlenül esett a választásom, de már az első edzés után tudtam, hogy ez a választás nagyon szerencsés volt. Azóta is töretlen élvezettel járok az edzésekre, s az Aikido az életem mindennapi részévé vált: kardkézzel nyitom a lengőajtókat, s a barátaim már igencsak megelégelték azt, hogy néha ikkyókat, s egyéb aikidós technikákat szoktam rajtuk bemutatni.f

f

Kiss Károly
4. dan, Aikikai

Koczkás József
3. dan, Aikikai

Pályafutásomat gyerekként 8 év focival kezdtem. Itt kialakult a mozgás iránti vágyam, és megszoktam a rendszeres edzésre járást. Ezután 2 évet boxoltam, majd 1992-ben egy testőriskola révén megismerkedtem a judóval és a Jeet Kun Dóval. Itt hallottam először az Aikidórol. Hosszú szünet után, mozgáshiányomat próbálva kielégíteni, érdeklődni kezdtem az Aikido iránt. 1998 elején, egy szerencsés véletlen folytán, rátaláltam jelenlegi dojómra. Itt jó közösség mellett megismerkedtem az Aikidóval és annak szellemi oldalával, amely a hétköznapjaimat is új irányba terelte. Az Aikido által vezérelve reikit, arolót és szellemgyógyászatot tanultam. Jelenleg tovább tanulom és gyakorlom az Aikidót, utamat keresvén.

f

Földi Zoltán
3. dan, Aikikai

Mindig is vonzottak a küzdősportok. Egy barátommal, nyaralás alatt a Balaton partján futottunk, amikor mindez szóba került. „Te figyelj – mondta -, ismerek egy embert, akivel együtt iaidózom. Vezet egy aikido dojót, nézd meg, hátha tetszik.” Fogalmam sem volt arról, mi is az az aikido. De megnéztem, és tíz év versenyszerűen űzött maratoni futás után elkezdtem aikidozni is. Azóta a futás kissé hátrébb szorult, viszont az aikido szerves részévé vált az életemnek. Az aikidóban megtaláltam mindazt, ami előtte hiányzott. Nem csak fizikailag, hanem szellemileg és érzelmileg is alapot ad a mindennapokhoz. De mindezek mellé egy közösséget is kaptam, ahol olyan emberi értékek vannak jelen, amelyekből világunk ma nagy hiányt szenved.

Borhy László
3. dan, Aikikai

Hosszú volt az utam az Aikidóhoz. Tizenhat évesen kezdtem karatézni, kipróbálva a shotokan, all style, kyokushinkai és shito ryu irányzatokat egyaránt, és ha huszonkilenc év után nem éreztem volna azt, hogy edzőnk egyre fásultabban tartja a mind unalmasabb edzéseket, valószínűleg még sokáig kitartottam volna mellette. Bár láttam már korábban Aikido-edzéseket, történetesen éppen a Misogi Aiki Dojóban, és lenyűgözőnek találtam azokat, akkoriban biztos voltam abban, hogy én ezt nem csinálnám. Amikor azonban egyik pillanatról a másikra úgy döntöttem, hogy abbahagyom a karatét, elhatároztam, hogy valami egészen újba fogok, hirtelen bevillant az Aikido. Ekkor a „biztos vevő” szemével újra végignéztem egy edzést, történetesen éppen a Misogi Aiki Dojóban: szerencsére egymás mellett láttam a kezdőket és a haladókat, azt a két szintet, ahol egyrészt nekem is el kell indulnom, másrészt pedig azt is, ahova el kell jutnom. Miután az első edzéseken kiderült, hogy lassú, hosszú és kitartó tanulásra kell berendezkednem, s hogy az első eredmények is csak évek múltán fognak jelentkezni, úgy éreztem, itt a helyem. A folyamatos tanulás-fejlődés megvalósítása mellett az Aikido számomra elsősorban annak a képességnek az elsajátítását jelenti, hogy tudjak és merjek magamnak újabb és újabb célokat kitűzni, a gyakorlás különböző keretei (edzések, övvizsgák, hétvégi kurzusok, tavaszi, nyári és őszi edzőtáborok, télen pedig a Daikan Keiko) révén pedig el is érjem azokat. Vonatkozik ez magára az Aikidóra csakúgy, mint a szakmai és a magánéletre is. Továbbá az Aikido nemcsak, hogy rámutat hibáinkra és gyengeségeinkre, de megmutatja az azok kijavításához, kiküszöböléséhez vezető Utat is. Csak rajtunk múlik, hogy rá merünk-e lépni, szembe merünk-e nézni önmagunkkal. Mindenkinek, aki fontolgatja az Aikido elkezdését, saját tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy ha érlelődik benne a gondolat, életkortól és előzetes harcművészeti tapasztalattól függetlenül, ne halogassa, vágjon bele, nem bánja meg – minden Aikido nélkül töltött nap elvesztegetett idő!

Visky Balázs
3. dan, Aikikai

ff

Fehér Gábor
3. dan, Aikikai

Géczi Szabolcs
3. dan, Aikikai

f
f

f

f
f
f
f

Sándor Ildikó
2. dan, Aikikai

Az Aikidót utolsó veszprémi egyetemi évem alatt kezdtem el egészen véletlenül, mindenféle harcművészetben vagy küzdősportban szerzett tapasztalat nélkül, Ritteródesz Adrián felügyelete és támogatása mellett. A dojóban tapasztalt jó légkör és a felszabadult sok szabadidőm miatt minden lehetőséget kihasználtam, hogy részt vehessek az edzéseken.
Amikor Veszprémet Budapesttel váltottam fel, elsőként a Misogi Dojo edzéseit látogattam meg (persze úgy, hogy előtte a dojo jó híre már hozzám is eljutott), és ahova azóta is örömmel járok le edzeni.
Úgy gondolom, hogy az Aikido gyakorlásával mindenki, aki elég nyitott az új dolgokra, életkortól és nemtől függetlenül, megtalálhatja a segítséget saját céljainak eléréséhez. Magam részéről elsődleges célom a mozgásigényem csillapítása volt, de a később jelentkező spirituális kíváncsiságom kielégítése is egyre fontosabbá vált, amikhez az Aikido gyakorlása nagyon jó lehetőséget, iránymutatásokat kínál.

n

Kis Zsolt
2. dan, Aikikai

f

Holod Jevgenyij
1. dan, Aikikai

f
f
f
f
f
f
f
f
f