Februári kyu-vizsga

2017. február 4-én, a Molnár János sensei (5. dan) által vezetett HBSE edzőtábor keretében a Misogi Aiki Dojo tagjai megérdemelten szerezték meg a következő kyu-fokozatokat:

3. kyu

Csorba Attila
Slemmer Balázs
Tóth Zoltán
n

n
4. kyu

Bartos Fruzsina
Füredi György
Gyárfás Bolivár
Pusztai György
Tóth Viktor
n
n

5. kyu

Bócsa István
Fodor Renáta
Kovács Andrea
Nagy Máté
Polla Adrienn
Sötét Csongor
Urbancsok Kata
n

n


n

Gratulálunk a vizsgázóknak!
n

 

4. dan

Yamada sensei 2016. augusztus 20-án kezdődött bernaui (GER) edzőtáborában Becze Zsolt barátunk, a Misogi Aiki Dojo dojovezető-helyettese megkapta a 4. dan (Aikikai) fokozatot.

Zsolt ezt a fokozatot már igencsak kiérdemelte az Aikidóért, a Misogi Dojóért végzett lelkiismeretes, kitartó és magas szintű munkájával!

Szívből gratulálunk!

 

5 sikeres dan-vizsga

2016. május 21-én, Márton Imre (5. dan) és Molnár János (5. dan) sensei-ek vezette HBSE edzőtáborban kiváló teljesítménnyel, megérdemelten szerzett újabb dan fokozatot a Misogi Aiki Dojo 5 aikidokája:

3. dan

Stoia Csaba
Tóth Zoltán

Csaba+Zoli

Zoli+Csaba
n

2. dan

Borhy László
Molnár Gábor

Laci+Gabor

Gabor+Laci
n

1. dan

Géczi Szabolcs

Szabolcs

Gratulálunk a vizsgájukhoz!

Jedi tábor az Endor bolygón, avagy ismét Jásdon jártunk

Idén is elérkezett a pillanat, amikor a padavanok, jedi lovagok és jedi mesterek egy maroknyi csapata belevetette magát a természetbe, és az Endor bolygó Jásdú nevű tartományában megtartotta szokásos évi tavaszi felkészülési táborát annak érdekében, hogy a Galaxisban továbbra is fennmaradjon a béke és a harmónia. S ez az esemény éppen egybeesett a Nihon-koku tartomány híres-neves cseresznyevirágzás ünnepével, melyet a nihoni jedik évezredek óta ez idő tájban ünnepelnek, így kétszeresen is különleges volt ez a tábor.

Jasd-2016-apr-jedi-csoportkep-kicsi

Javarészt padavanoktól fehérlett Jásdú egyik kis tisztása, mikor a hibokken és és hijo – fény bokken és fényjo – forgatásának tudományát okították mestereink, Kárpáti és Becze mester.

A reggelek, mint mindig, most is a “szégyen a futás, de hasznos” gondolat jegyében teltek. Mondanom sem kell nem sok jedi/padavan szeret futni, még ha az a taktikai felkészülés része is. A galaxis őrzője nem futamodhat meg semmilyen körülmények között, ám jó erőnlétben kell lennie, hogy ezt meg is tudja tenni.

edzes_elott

Az Endor Jásdú tartományának sajátossága, hogy gyönyörű zöld minden, amerre csak lát az ember, de néha hűvös, szelős, esős tud lenni, ami még egy harcedzett jedi lovagot is próbára tesz, nemhogy egy padavant. Jól lehetett látni a sok, hidegtől reszkető tekintetet az edzések közötti pihenő időkben. Ezúttal csupán 10-12 °C, és igen szeles időt adott nekünk az Erő.

Az étkünket magunk főztük mindenféle galaktikus hozzávalóból, így sikerült közös Erővel egy nagy adag sóletet – a Phaseolus Vulgaris bolygó egyik kedvenc eledele -, és valamilyen Capsicum csillagbeli félig leves, félig főzelék állagú paprikás, krumplis, kolbászos, füstölt húsos finomságot is előállítanunk. No nem panaszkodásként mondom, hiszen olyan kitűnően sikerültek ezen étkek, hogy alig marad valami a jedi kondérokban egy-egy étkezés után.

Ezúttal a jedi dalárda elmaradt ugyan, mivel fő hangulatmester barátunk épp Hungaricum tartományban tett koncertkörutat.

Bár Becze mester időnként a szigorúság “álarcát” öltötte magára, a fegyelmezéssel néha voltak problémák, ilyenkor emlegettük is – akik ismerjük – Rege parancsnok híres szigorúságát, és azon elmélkedtünk, ha itt lenne, most nem tudnánk elmélkedni a parancsok sűrűjének teljesítése közben.

Zsolt+Zoli

Edzéseink változatosak és színesek voltak, a tapasztaltabbak még két fénykardos technikákat is tanultak, ha a gonosz sith lovagok előveszik két élű kardjukat, méltó ellenfélre találjanak. Az újonc padavanok pedig elsajátíthatták a 10 lépéses formulát Mondik parancsnok útmutatásai alapján, melyet nagyon szépen meg is tettek. Sajnos kisebb balesetek idén is előfordultak, de pár lila ütődésen, és kificamodott ujjon kívül nem szenvedtünk nagyobb károkat.

Balazs

Ugyan Obi-Van és Quigon mesterek szellemét már nem láthattuk magunk körül lebegni (csak Yodáét és O-Sensei-ét), úgy vélem büszkén tekinthettek le összegyűlt kis csapatunkra az örök béke és harmónia mezőiről, és megnyugodva látták: a Galaxis rendjét mindig lesznek, akik fenntartják.

Viktor

A magam részéről csak annyit mondhatok, ismét egy nagyszerű táboron vehettem részt az Endoron, melynek hatását nem csak szívemben, de végtagjaimban is erőteljesen érzem. S ezúton bíztatok arra mindenkit, aki érzi magában az Ki jelenlétét, hogy legközelebb ő is tartson velünk felkészülési táborunkra.

A Ki legyen veletek!

Gyuri

Fotók: Madák Zsolt

Mitori keiko – Németh Vili edzésén

Betegség miatt tegnap csak aktív szemlélőként tudtam – mitori keiko – részt venni az esti edzésen, amit ezúttal nem Kárpáti Gábor sensei, hanem Kátay-Németh Vilmos, 1. danos, vak Aikido mester tartott számunkra. Maga az ötlet egy tavalyi filmest során fogalmazódott meg bennünk, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk a “fehér kard” módszert egyszer saját tatamin is.

Aki még nem tudná kicsoda is Vili, annak mindenképpen ajánlom a Fehér kard című HBO gyártásban készült dokumentumfilm megtekintését, mely róla és az általa kidolgozott módszerről szól.

Nem nagyon örültem neki, hogy hétvégén lebetegedtem, de sokan mondták, hogy nem csak aktív résztvevőként lehet tanulni az edzésekből, hanem aktív figyelőként is.

Vili megközelítése már a bemelegítésnél különbözött kissé a nálunk “hagyományosan megszokottól”, hiszen kardió részekkel volt teletűzdelve, semmint elmélyült légzésekkel és nyújtásokkal. Sok szökdelés jobbra, balra, előre, hátra, fekvőtámaszok különböző lendülettel és ukemik a nem látók megközelítésével, két kezet lerakva, máshogy érzékelve a tatamit.

Vili1

Mivel elég sokan összegyűltek a dojóból, ezért csak lépcsőzetesen lehetett például a gurulásokat végrehajtani, de ez nem szegte kedvét senkinek.

Fura volt látni – pedig teljesen logikus, ha belegondolok -, hogy egy vak ember sokkal inkább belülről dolgozik, nem pedig kívülről, nagy köríveken, ami számunkra evidens lenne. Mivel a fehér kard egy önvédelmi harcművészeti rendszer, itt a cél nem a szépség és a technikai tökéletesedés – persze ezt sem lehet elhanyagolni -, sokkal inkább a hatékonyság, ergo, aki egyszer földre került, az ne tudjon többet felkelni, illetve ha valaki meg akar támadni, olyat mutassak neki/rajta, ami elegendő fájdalmat okoz, hogy támadási szándékától elrettentse.

Voltak összekapaszkodós, fojtásos technikák, aikidókáink is kipróbálhatták a muay thaiban – thai box – bevett könyököléseket, térdeléseket és combrúgásokat, ami nem kifejezetten a klasszikus ueshibai úthoz tartozik.

Vili2

Eleinte azt láttam a tekintetekben, hogy ezek a technikák számunkra furcsák és szokatlanok, nagy szemöldök felhúzások közepette nyugtázták többen a látottakat, de aztán valami furcsa módon mindenki felszabadultabb lett, átadta magát a küzdelemnek, a harci szellemnek, és felszínre törtek az “elnyomott belső fenevadak”. No persze ez nem azt jelenti, hogy vérengzés folyt a tatamin, de a harc szelleme megmutatta magát.

Vili3

Kárpáti Gábor sensei például teljesen átadva magát a harci szellemnek hajtotta végre a könyököléseket, térdeléseket, vagy például Holod Jenő is, akit nem a legkönnyebb stílusáról ismerünk, láthatóan élvezettel kóstolgatta a “mi is működik a gyakorlatban” elvét akár ukeként, akár toriként.

Érdekes volt látni, hogy Vili a technikák előtti bemutatók során ugyanolyan hévvel és lendülettel rúgott és ütött, mintha éles helyzetben lett volna. Azt persze nem kétlem, hogy korántsem adott bele annyi erőt vagy lendületet, de érezni lehetett a súlyát a látottaknak, még nekem is, nem hogy az ukéinek.

Vili4

Sajnos annak ellenére, hogy mindenki vigyázott a másikra, történt a tatamin egy fájdalmas összekoccanás és egy lábujj is kifordult a helyéről, de harcművészet lévén ilyen sérülések minden elővigyázatosság mellett is történnek.

Azt viszont bizton elmondhatom, hogy mindenki arcáról a felvillanyozottság, a szinte gyermeki öröm sugárzott, mikor az egyes technikákat hajtotta végre.

Vili5

Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy nincsen egy egységes út vagy irány, amin mindenkinek mindenképpen mennie kell, egyéni utak és irányok vannak, melyek mind ugyanoda – s ez most nem Róma – vezetnek. Valahol olyan ez, mint a különböző Isten-értelmezések, az egyes vallások, irányzatok ugyanarról az egy Istenről beszélnek, mégis különbözőképpen közelítik őt meg.

Amikor eljön az újabb edzés, a “megszokott” módon ugyan, de már egy újfajta szemléletmód, tudás birtokában léphetünk fel az életet jelentő tatamira.

Sikeres kyu vizsgák

Február 6-án a HBSE edzőtáborában a délelőtti edzést a szövetség technikai vezetője, Molnár János sensei vezette, amit délután kyu vizsgák követtek.

A Misogi Aiki Dojóból sikeresen vették az akadályt a következő vizsgázók:

2. kyu
ifj. Fehér Gábor
Smodics Roland

3. kyu
Dubecz Sándor
Jenei Katalin

4. kyu
Csorba Attila
Heitmann Attila
Legény László
Pető Richárd
Slemmer Balázs
Szén István
Tóth Zoltán

5. kyu
Görbe Dávid
Göőz Tibor
Gyárfás Bolivár

Gratulálunk!

Jótékonysági edzőtábor – 2016. jan. 3.

Az Asagao újévi jótékonysági tábort a székesfehérvári Zentai Mitama dojo megsegítésére szervezte Torma Antal (2. dan, Aikikai – Asagao Dojo), melyen több hazai aikidós szervezet – köztük mi is, a Misogi Aiki Dojóval – képviseltette magát.

Az edzőtábor szomorú okát az adta, hogy 2015 novemberében (valószínűleg nem véletlenül) leégett a fehérvári Deák Ferenc Szakképző Iskola tornaterme, ahol Magyar sensei az edzéseit tartotta – benne a dojo teljes tatami-készletével.

Az alábbi videón az edzőtábor rövid összefoglalója látható:

Az edzéseket vezették (zárójelben a videó időpontjai) :

Karácsony Zoltán (4. dan, Aikikiai), Honshin Dojo – MKDE  (0:00-2:00)
Gollob Szabolcs (5. dan, Aikikai), TenJinChi Dojo – MRBI (2:00-4:20)
Magyar László (5. dan, Aikikai), Zentai Mitama Dojo – MKDE (4:20-6:45)
Kárpáti Gábor Csaba (4. dan, Aikikai), Misogi Aiki Dojo – HBSE (6:45-9:22)
Juhász Csaba (5. dan, Aikikai) Zanshin Dojo – SSzMA (9:22- )
n
Jotekonysagi.tabor.2016.1.3.

n

n

n

n

n

n

m

n

Ez az évkezdő edzőtábor kiváló példája volt annak, hogy egy jó célért, a technikai eltérések ellenére is megvalósulhat az összefogás a különböző magyar Aikido szervezetek között.

Ezúton is kívánjuk Magyar senseinek és a Zentai Mitama Dojónak, hogy mihamarabb pótolni tudják nélkülözhetetlen tatami-készletüket!

Aikidóban gazdag, boldog Újévet!

Misogi Aiki Dojo – 2015 évzáró

Lezárult ez az év is, haladunk előre az Úton, ahogy O-Sensei is javasolta volt. Szerencsére a dojó létszáma ősszel ismét növekedett, és nagy örömmel vettük észre, hogy a szebbik nem is dominánsan képviselteti magát az újak között. (Ezt nem azért írom, mintha mi, férfiak, olyan rondák lennénk, mint maga az ördög, hanem mert természetesebb, harmonikusabb a légkör, ha vannak lányok is 🙂 .)

A következő képek az évzáró, ünnepi edzésünkön és az azt követő bulin készültek. Ezeken egy szál technikát sem látsz, mégis ott van minden szögletében az Aikido – legalábbis ahogy mi értelmezzük. Érezd át a hangulatot, és azt, hogy egy barátsággá formálódó közösségben jóval hatékonyabb és élvezetesebb a rendszeres edzés, mintha minden csak a technikáról szólna.

Anno Tamura sensei is azt mondta egy edzőtáborban, amikor az Aikido lényegéről kérdezték: “Mosolyogjatok, és élvezzétek az edzést!”

Hát mosolyogjunk, élvezzük az edzést, érezzük jól magunkat – és akkor fejlődni is gyorsabban fogunk!

Köszönöm az egész éves munkátokat, és külön gratulálok a kezdőknek, akik ezalatt a bő 3 hónap alatt látványos fejlődésen mentek keresztül.

Boldog Karácsonyt és sikeres, eredményes Újévet kívánok!
m

Kárpáti Gábor Csaba

 

2015.dojokep.nagyMisogi Aiki Dojo – 2015. december

n

01

 

01.1

 

11

 

04

 

05

 

06

 

2015.dojokep.nagy

 

10

 

08

 

07

 

03

 

09

 

02

 

12

 

19

 

23

 

18

 

24

 

27

 

16

 

20

 

13

 

25

 

14

 

26

 

22

 

15

 

21

 

Foto: Holod Jenő, Becze Zsolt (köszönjük!)

Egy este Németh Vilmossal

Bár sokszor szoktam ezt írni, de tegnap este tényleg különleges élményben volt részünk a Nyugalom-Szigeten, ugyanis nem csak, hogy aikidós baráti körben nézhettük meg a Fehér Kard című dokumentumfilmet, ami kis hazánk eddig egyetlen fekete öves, vak Aikidó mesteréről szól, hanem mert a film után találkozhattunk és beszélgethettünk is Németh Vilmossal, akinek a személyisége, kitartása, hozzáállása példa lehet mindannyiunk számára. Sok spirituális beállítottságú emberrel találkoztam eddigi életemben, de leginkább az elmúlt év során, és azt kell mondjam, ebből a szempontból Németh Vili különleges volt. Egyrészt azért, mert egyáltalán nem állította magáról, hogy ő spirituális beállítottságú, vagy hogy mester, egyszerűen valami olyan energia sugárzott belőle, amit nagyon nehéz félreértelmezni bárkinek is.

NemethVili

A jó hír az, hogy továbbra is tanít Aikidóra, illetve Fehér Kardra látássérülteket és látókat is, a rossz hír az, hogy az eddigi összes dojóból, ahol tanítani tudott, el kellett jönnie, mégpedig két ok miatt. Az egyik, hogy a vakoktól nem kér pénzt az oktatásért, mert amúgy is elég kevés jövedelemmel rendelkeznek, másrészt a vakok önvédelmi oktatását szinte semmilyen fórum, szervezet, minisztérium nem támogatja. Sokak álláspontja szerint egy vak ember örüljön, hogy egyáltalán közlekedni tud, és ne akarjon harcművészkedni, vagy többre vinni az életben. S tudom, hogy naiv vagyok, de ez a hozzáállás nem tolerálandó.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy az ilyen állásponton levők mit kezdenének magukkal, ha egyik napról a másikra elvesztenék szemük világát, vagy akár csak olyan “lassan” is, mint Németh Vili. Nem akarok élcelődni, de hamar leesnének a magas lóról, és átgondolnák az életüket több szempontból is.

Milyen jó lenne, ha állami szinten mondjuk a küzdősportokat, a látássérülteket, a mozgássérülteket és ne adj Isten az értelmi fogyatékosakat támogatnák úgy, ahogy a focit. Viszont, ha már úgyis van egy csomó új stadionunk, és ha végre rájönnek, hogy a focihoz több kell, mint vadonatúj, hatalmas létesítmények, akkor egy kis beruházással akár be is fedhetnék őket, tornateremmé alakítva, ahol aztán lehet a labdajátékok széles skálájától a harcművészetekig mindenféle sportot gyakorolni állami támogatással. Ez egy nagyon szép utópia lenne.

No de vissza az estéhez. Amit és ahogy Vilitől hallottunk, az inspiráló lehet sokunk számára. Annak ellenére, amin eddig életében keresztülment, és ahányszor elutasításra talált, nem adta fel, és nyílegyenesen tart kitűzött céljai felé. Ez persze nem azt jelenti, hogy számára nincsenek kérdések, vagy hogy nem keseredik el néha, de azt igen, hogy ennek ellenére mindig feláll a padlóról, és újra és újra továbbmegy a céljai felé.

Beszéltünk annak a lehetőségéről is, hogy eljön hozzánk a Misogi Dojóba edzést tartani valamikor 2016 folyamán, s bár ez bővebb egyeztetést igényel, gondolom ez mesterünknek, Kárpáti Gábor Csabának sem lesz ellenére.

Zárszóként csak annyit mondanék, hogy tegnap este a remek filmélményen kívül Németh Vilmosban egy igazi példaképet, a szó szoros értelmében vett harcművészt ismerhettünk meg. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg a Fehér Kardot és annak “folytatását”, az Echo tv december 19-i Hídemberek című műsorában.

Michelle Feilen edzőtábor

Izgatott várakozás és ünnepélyes hangulat előzte meg a november utolsó hétvégéjén Budapesten tartott Michelle Feilen által vezetett szemináriumot. Kíváncsian vártuk ezt a tábort mindannyian, hiszen most először érkezett hozzánk egy igazi, női Aikido-mester, s ez a körülmény pezsdítően új élményt jelentett ebben a többnyire férfiakat vonzó harcművészeti ágban.

Szerencsére rengetegen el tudtak jönni az eseményre, így pénteken lendületesen, lelkesen fogtunk bele Michelle sensei egyedi stílusának elsajátításába. Először is, kihangsúlyozta az alapelvek betartásának fontosságát: mint például a távolság folyamatos megőrzése, ezzel együtt a legelőnyösebb – és a legtermészetesebb – testhelyzet és egyensúlyi állapot, valamint a partnerrel alkotott harmónia megtalálása.

Emlékeztetett minket arra is, hogy ezeknek az elveknek a megvalósítása technikától függetlenül esszenciális célnak számít mindkét szerepben (uke-tori), így egész hétvégén ennek szellemében dolgoztunk. Nagy türelemmel, egyenként is foglalkozott velünk, s figyelmét nem kerülték el az apróbb eltérések sem, amiket következetesen helyreigazított. Tömören, egyértelműen fogalmazott és sokszor bemutatta többféle ritmusban az aktuális technikát, hogy jól megfigyelhessük mesterfogásait.

Engem személy szerint technikai tudása mellett azzal nyűgözött le, ahogy szituációktól függően a súlypontját használta – leginkább alacsonyra helyezte (magyarán sokszor süllyesztett), ezzel téve még hatékonyabbá a technikát, s tartva aktuális ukéját folyamatosan kibillentve. Sokszor előfordult, hogy mikor már azt hittem, befejezett egy technikát, meglepve tapasztaltam, hogy az ukéjának meghagyta a visszatámadás lehetőségét, és azt felhasználva egy újabb technikát mutatott be, vagy éppen ugyanazt még egyszer.

Michelle.HBSE

Játékos jókedvvel, de ezzel együtt nagy pontossággal dolgozott. Ezzel is mutatta nekünk, milyen csodálatos és élvezetes az Aikido, és mennyi mindent lehet egy adott helyzetből kihozni, mégis mindig ugyanazokat az elveket szem előtt tartva. A fő hangsúlyt inkább a “hogyan”-ra, semmint a “mit”-re fektette, vagyis a kialakult szituáció határozta meg a végrehajtott technikát. Megtapasztalhattuk, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ilyenkor inkább érdemes az ukén a legrelevánsabb technikát megcsinálni.

Fontos tanulság volt az is, hogy ahhoz, hogy egy technikát sikerrel alkalmazni lehessen, mindkét ember egyformán kellett. Az uke, aki őszintén és egyenletes ütemben támad, valamint rugalmasan, hajlékonyan és a kontaktust folyamatosan megtartva mozog, plusz a tori, aki a megfelelő módon a megfelelő helyre kontrollálja a támadást, majd végrehajtja a helyzetből legkézenfekvőbben alkalmazható technikát.

Ezeken felül, a lényeg mégis leginkább az alapelvek és a helyes gondolkodásmód begyakorlása volt, hiszen Michelle profi mozdulatainak megtanulására ez a pár nap nyilvánvalóan kevés volt. Ennyi idő alatt sajnos “csak” esszenciát kaphattunk belőle, viszont ez a mélyebb tudás helyesen beépítve nagy hasznunkra válhat rövid és hosszú távon egyaránt. Hiszen már tudjuk, hogy az Aikido gyakorlása és célja nemcsak  a test edzése, hanem a jellem fejlesztése is egyben. Ezekre tanított minket, s mi mély érdeklődéssel hallgattuk őt, figyeltük mozdulatait, s kíváncsian próbálgattuk/ízlelgettük különleges stílusát.

Michelle.and.Anne

Bár nekünk ez teljesen természetes, kiemelte, mennyire tetszett neki, hogy bár különböző dojókba tartozunk, mégis vidám hangulat és baráti légkör uralkodott egész hétvégén a tatamin kívül és belül egyaránt. A szemináriumra ellátogatott Michelle sensei személyes jóbarátja, Anne Slui is, aki Hollandiából érkezett hozzánk, és lenyűgöző mozgásával, kedves mosolyával tette visszavonhatatlanul felejthetetlenné önmagát és az eseményt, amelyre jött. Velünk együtt sok kellemes élménnyel gazdagodva tért haza Michelle sensei is, s otthonában remélhetőleg mosolyogva gondol majd vissza a jó hangulatú, Budapesten töltött napokra, miközben a szemináriumról készült fotókat lapozgatja Pick szalámis reggelijének majszolgatása közben.

Jenei Kata

Ez a weboldal sütiket használ. Az uniós törvények értelmében kérlek, hogy engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt. További információ

Az uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsi, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás

Aikido edzés Budán, kezdő és haladó szinten – Misogi Aiki Dojo – Aikido hiteles forrásból