Az alábbi riport a Pesti Bölcsész Újságban jelent meg 2011-ben, és az Aikidót igyekszik bemutatni azoknak, akiknek még nincs közvetlen tapasztalatuk erről a harcművészetről, de szeretnének megismerkedni vele.

„
Aikido – A Harmónia Útja önmagadhoz
Beszélgetés Kárpáti Gábor Csaba 5. danos Aikido-edzővel

Az Aikidóról szinte mindenkinek, aki látott már amerikai akcófilmet Steven Seagal főszereplésével, van némi fogalma. Ami a kívülálló számára átjön, az hatalmas ütések, ökölcsapások, rárohanós letámadások apró mozdulatokkal, billentésekkel, kitérésekkel történő látványos, igazi filmbe illő továbbvezetése. Ez persze csak a hollywoodi felszín, az Aikido nem erről szól. Hogy pontosan miről is, azt Kárpáti Gábor Csaba, a Misogi Aiki Dojo vezetője mondja el, akivel Borhy László régészprofesszor beszélget.

– Minek nevezhetjük az Aikidót? Sportnak, japán sportnak, küzdősportnak, harcművészetnek vagy valami egészen másnak?
A legjobb kifejezés a japán harcművészet lenne, amit összefoglalóan budónak hívnak. A sporttól annyiban tér el, hogy nagy hangsúlyt fektet önmagunk szellemi csiszolására is, a küzdősporttól pedig leginkább abban különbözik, hogy nincsenek benne versenyek, mert nem akarja a másikat legyőzni.

– Az Aikido megalapítója, Uesiba Morihei O-Sensei azt vallotta, hogy a „Harcos Útja az emberségen, a szereteten és a hűségen alapul”. Hogyan egyeztethető össze a szeretet, az emberség egy ilyen harcias „sportággal”?
Az egy tipikus mai dogma, hogy a „harcos” egy marcona macsó, egy kőkemény gyilkológép, aki profin és érzelemmentesen teszi a dolgát, miközben az emberek körülötte úgy hullanak, mint a legyek. Ő pedig, miután kiverekedik a hullák halmazából, megérdemelten válogat a gyengébb nem legcsinosabb, epekedő képviselői közül. Az Aikido nem ezt képviseli, mégha Seagal – aki egyébként technikailag roppant képzett aikidoka – filmjei ezt is sugallják.
Az Aikidóban inkább az a hozzáállás érvényesül, hogyha valaki elég erős (nemcsak kívül, de belül is), az már megengedheti magának, hogy szeresse az embertársait, hogy emberséges legyen és hű legyen saját magához. Az oroszlán pozíciójából – és O-Sensei bőven ott volt – már lehetünk szeretetteljesek és megértők. A nyúl szájából viszont a béke és a konfliktus-kerülés elég hiteltelenül hangzik.

– Az aikidósok felfogása szerint az Aikido úgy fékezi meg az erőszakot, hogy nem okoz sérülést. Steven Seagal filmjeit nézve, aki pedig magas övfokozattal bíró Aikido mester, mintha ez nem egészen így festene…
Valóban, a 7. danos Seagalt Hollywoodban azért fizetik meg busásan, hogy törje-zúzza az embereket. Ez kell a népnek: panem et circenses. Ilyenkor a mozikban sok szoba-szamuráj pár órára a helyébe képzelheti magát, és lélekben ő is lerendezheti a rosszfiúkat. Az már a harcművészet csúcsa, amikor valaki úgy tudja magát megvédeni, hogy nem okoz sérülést a támadónak. Fizikai szinten ez roppant nehéz, ám az is Aikido, ha a bajt még a kibontakozása előtt megfékezzük, a szavak segítségével. Azonban ez sem olyan egyszerű, ehhez kell a belső erő.

– Bushido/Aikido: az elme edzése a fizikai gyakorlással, és az ókori „in corpore sano mens sana” (ép testben ép lélek) felfogása nem áll olyan távol egymástól, mindkettő ugyanazt a célt akarja elérni. Mégis, mi a különbség az Aikido és pl. az athlétika végső célja között? Talán a verseny?
Igen, ez egy jó kérdés. Ha a klasszikus értelemben vett atlétikát vagy az olümpiai sportágakat nézzük, akár azt is mondhatjuk, hogy semmi különbség nincs köztük és az Aikido között – az egyik egy keleti út, a másik egy nyugati. Csakhogy mára a nyugati versenyek nem az „ép testben ép lélek”-ről, a fair playről szólnak, hanem a pénzről, a reklámról és a sport-bizniszről, aminek kiszolgálójává váltak az egyes sportágak (itt természetesen a profi szintre gondolok).

– A görögök egymással versengtek a stadionban; a rómaiak életre-halálra vívott küzdelmet folytattak az arénában emberrel vagy vadállattal; az aikidoka önmagával küzd a tatamin, hiszen – szemben pl. a judóval vagy a karatéval – az Aikidóban nincsenek versenyek. Mi az oka, eredete ennek a belső küzdelemnek? Mit gondolsz erről?
O-Sensei, az Aikido alapítója, mielőtt ezt az új harcművészetet megalkotta, számos kardpárbajban, pusztakezes küzdelemben vett részt, és hatalmas „utcai” jártasságot szerzett a harcban. Aztán, amikor ezen túljutott, rájött, hogy ennél sokkal mélyebb szintek is vannak, ami ez emberen belül játszódik. Figyelme egyre inkább saját belső világára és ezzel összhangban a Világegyetemet mozgató törvényekre irányult. Ez a szellemiség hatja át az egész Aikidót.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki elkezdjen aikidózni: testi adottság, más harcművészetekben szerzett jártasság, fizikai felkészültség?
Tulajdonképpen semmi, azt leszámítva, hogy legyen benne egy szilárd elhatározás, hogy aikidózni szeretne. A kellő fizikai szint a rendszeres edzésre járástól kialakul, a jártasság pedig az idővel jön. Azt azért senki se várja, hogy 1–2 év alatt teszem azt fekete öves lesz, mint mondjuk a Karate kid filmekben a srácok. Amerikában valóban ez a trend, erre viszont az mondom, hogy a fekete övhöz még 1–2 év sem kell, csak úgy 2–3000 Ft és egy rövid kitérő pl. a Székelyfight budo-szaküzletbe

– Mit kaphat egy egyetemista az Aikidótól? Egyáltalán: mernéd-e ajánlani az Aikidót olyan egyetemistáknak, teszem azt bölcsészeknek, akik korábban nem sportoltak rendszeresen, viszont kedvet éreznének ez iránt a harcművészet iránt?
Az Aikido meglehetősen népszerű az egyetemisták körében – én is egyetemista koromban, a BME-n kezdtem aikidózni, és ez a folyamat azóta is tart. Ismerem az egyetemi élet „bulis” oldalát, magam is részese voltam 5 évig. Ez annyiban összeegyeztethető az Aikidóval, hogy ott is alapvető, hogy jól érezzük magunkat. Szóval ez nem egy spártai falanx kiképzés, és nem is egy önsanyargató kör. A másik oldalról viszont kell egy minimális belső fegyelem, hogy az ember rendszeresen edzésre járjon, és ott új dolgokat tanuljon, gyakoroljon. Bár nem ismerem a bölcsészeket, úgy gondolom, erre nekik is szükségük van az elméleti tanuláshoz és a sikeres vizsgákhoz.
És hogy mi lesz érte a „jutalom”?
Az ember sokkal természetesebbé válik, olyan képességek fejlődnek ki benne, amiről nem is gondolta volna, továbbá az önbizalma is megnő. Természetesen fizikailag is erősebb, rugalmasabb és ellenállóbb lesz. Aki tehát kedvet érez az Aikidóhoz, nyugodtan jöjjön, a többi majd magától kialakul!

Köszönöm a beszélgetést!

”